Sok vér szárad a szerecsendió lelkén, mégis szeretjük

Ha nem lenne a szerecsendió, senki nem hallott volna a szerecsendió őshazájaként számon tartott, csendes óceáni Banda-szigetekről, amelyek épp a szerecsendió miatt kerültek a történelem folyamán véres események középpontjába.

A nyugat-malajziai banda-szigetekhez tartozó Run szigete a XIX. századig a szerecsendió egyetlen beszerzési forrása. A szerecsendió innen az ókorban Rómáig, majd a középkorban Velencéig jutott el. A hajdan nagy becsben tartott szerecsendió különleges aromájú fűszer, gyógynövény, de afrodiziákumként is használták.

A szerecsendió termése a sárgabarackra emlékeztető gyümölcs, amelynek húsos termésfala éréskor megreped igy biztosítva a szakadozott magköpenybe burkolt mag kijutását.

Vérengzés a szerecsendió körül

A szerecsendió növekvő népszerűségének köszönhetően a 6. században már eljutott Bizáncig, 1000 körül a perzsa orvosok is említést tesznek róla. A középkorban az arabok kereskedtek vele, akik ravasz módon titokban tartották lelőhelyét, amíg a nyugati civilizáció a 16. században fel nem fedezte magának. A szerencsétlen szigetvilág ettől kezdve a nyugat hatalmi játékszerévé vált. Megkezdődött a harc a szigetek és a szerecsendió birtoklásáért, ölre mentek érte a portugálok, de főképpen a hollandok és az angolok. A 16. században a Banda-szigetek szerecsendióstul portugál fennhatóság alá, majd a hollandok birtokába került. A Holland Kelet Indiai Társaság saját jogot formált a szerecsendióra, olyannyira, hogy a tiltott szerecsendió kereskedelemmel meggyanúsított bennszülötteket valósággal kiirtották. A helyzet odáig fajult, hogy a társaság elnöke, Jan Pieterszoon Coen elrendelte minden 15 év feletti bennszülött kivégzését. Határtalan, militáns kapitalizmus volt ez a javából, amelynek eredményeként a társaság a világ leggazdagabb cégévé vált. Ám az angolok is rástartoltak a szerecsendióra, amelynek eredménye véres konfliktusok sorozata lett. A szigetek felváltva hol angol, hol francia tulajdonba kerültek, minden esetben véres csatározások árán. A kedélyek végül 1667-ben nyugodtak meg, amikor a végeláthatatlan konfliktussorozatba belefáradt hollandok a birtokukban lévő, a holland telepesek által New Netherland nevezett Manhatten szigetét és és némi dél-amerikai cukornádültetvényük tulajdonjogát elcserélték az utolsó brit ellenőrzés alatt álló, szerecsendió termesztő Rhun szigetre. A hollandok így szerecsendió egyeduralmukat biztosítva látták, és senkit nem engedtek a termesztő körzetek közelébe. A 18. században mégis megtörtént, hogy egy francia botanikus, nevezett Pierre Poivre, a Vörös Pimpernel előfutáraként, kijátszva a hollandok éberségét,  az orruk előtt csempészt ki a szerecsendió magvakat és fákat a szigetekről, hogy aztán a francia gyarmat Mauritius szigeteken elültessék őket. Ekként a hollandok monopóliumának végleg befellegzett. A 18. század végén a Banda-szigetek angol fennhatóság alá kerültek, a szerecsendió termesztést pedig az angolok elterjesztették gyarmataikon, többek közt Szingapúrban, Penang szigetén.

A szerecsendió magvak felszínét behálózó narancsvörös, osztott, szakadozott, könnyen lehántható illóolajokban gazdag magköpeny a szerecsendió virág fűszerdrog/Macidis flos/.

A szerecsendió erényei

A szerecsendiót a 7. századi Európában idegrendszeri problémák kezelésére használták. Szent Hildegard apátnő (1098 -1179) , a középkor egyik leghíresebb Benedek-rendi szerzetes orvosának könyve már említést tesz róla. Különösen felértékelődött a pestis járvány idején, amikor a pestis gyógyírjaként vált népszerűvé. Ennek volt is némi alapja, hiszen rovarriasztóként a fertőzést hordozó ázsiai bolhát is elűzte. Egy 14. századi német ártáblázatból tudjuk, hogy egy font szerecsendióért 7 hízott ökörrel fizettek. Juan Sebastián Elcano kapitánynak, aki Magellán flottájának egyetlen megmaradt, Victoria nevű hajójávál tért vissza a csendes óceáni szigetekről Spanyolországba, V. Károly magas rangot és címerhasználati engedélyt adományozott. A flotta többi tagja és a legénység nagy része odaveszett, Magellánt a Maktan szigetek bennszülöttei végezték ki. Elcano kapitány címerében két fahéjrúd, három szerecsendió és tizenkét szegfűszeg látható, és az alább jelmondat olvasható alatta: „Primus circumdedisti me” (magyarul: „Te jártál körül először engem”). A 17. századi lakomák drága, egzotikus fűszerei közül már nem hiányzott. Mária Terézia 1770-es egészségügyi alaprendeletében olvasható, hogy több egzotikus olajjal egyetemben, tilos volt olajával egy uncia alatt kereskedni. A 19. században a várandós nők nagy mennyiségben fogyasztották, hogy a nem kívánt terhességtől megszabaduljanak. A férfiak sokszor keverték őrleményét dohány közé. Albert Hoffman, aki 1938-ban egy véletlennek köszönhetően, az anyarozsban fedezte fel az LSD-t, nagy rajongója volt a szerecsendiónak is, bár az euforikus hatáson kívül paranoia, kiszáradás és fejfájás is társulhat élvezetéhez. A rendszeres LSD fogyasztó tudós mellesleg 101 évesen halt meg 2008-ban, és élete végéig aktív életet élt.

Ismerd meg a szerecsendiót még közelebbről

A 20 méteresre is megnövő szerecsendió fa (Myristica fragrans) csonthéjas termése a fennevezett szerecsendió, amely köszönőviszonyban sincs a dióval. Kemény magját mégis szerecsendiónak hívják, élénkvörös, szárított magköpenye pedig a szintén fűszerként használt szerecsendió virág, mondani sem kell, hogy ennek pedig nincs köze a virághoz. Celebeszen a szerecsendió kajszihoz hasonlatos gyümölcsét cukrozva a napon aszalják, úgy fogyasztják. Az ültetvényeken az akár 100 évig élő fák évente mintegy 20 ezer szerecsendiót teremnek.

A szerecsendió illóolajában nagy mennyiségben mérgező hatású, fenilpropán-típusú miriszticin (5-10%) és szafrol (1-3%) található. Ezek a vegyületek valamivel kisebb mennyiségben hallucinogén hatásúak, ugyanis a szervezetben amfetamin jellegű vegyületekké alakulnak át. Szerencsére a szerecsendió nagy mennyiségben fogyasztva kellemetlen ízű, ami megakadályozza, hogy élvezeti droggá válhasson, vagy túlzott mennyiségű fogyasztásakor mérgezési tünetetek léphessenek fel.

A mag gömb alakú lemezesen rétegzett, kemény raktározó szövete kedvelt fűszerdrog: a szerecsendió.

A legjobb megoldás a szerecsendió mérgezés elkerülésére, ha fűszerként fogyasztják. Egy kevés őrölt szerecsendiót nyugodt szívvel adhatsz a spenóthoz, káposztához, szószokhoz, sőt édességekhez is. Ilyen mennyiségben ízletessé teszi az ételt, de nincsenek mentális vagy negatív élettani hatásai. Ma már senkinek nem kell megharcolnia az élelmiszer áruházak pultjain kínálkozó szerecsendióért. Fűszerezz vele bátran! Ha kedvet kaptál hozzá, reszelékét szórhatod akár a sajtos tésztára is.